Az orientális tánc története 3.

Az orientális tánc története III. 

A nőiesség

A ma a köztudatban téves elnevezéssel "hastáncként" élő tánc és elődei mindig izgatták, elbűvölték az embereket, hozzájárultak lelkiállapotuk, esetleg tudatállapotuk megváltozásához. Őseink több ezer évvel ezelőtt is keresték már azokat az utakat, amelyek segítségével adottságaik, képességeik maximumát tudták előhozni. Ezeknek egyike volt a hipnotikus hatású "hastánc", amelyben a törzs asszonyai körülvették vajúdó társukat, hogy segítsenek neki. A szülő nő átvette a többiek által végzett hullámzó hasmozdulatokat és a méhösszehúzódások ritmusára mozgott, csökkentve az esetleges fájdalmakat, könnyítve a szülést.(Erről egy etnológus-táncosnő személyes marokkói élménybeszámolójában később részletesen olvashatsz.)

Ma első hallásra az emberek többségének a "hastánc" szó hallatán áttetsző szoknyák, fátylak, kendők, csillogó flitterek, csörgő fémpénzecskékből készült övek, láncok, röpködő gyöngyfüzérek, szabadon szálló hajfürtök, kígyózó karok, rezgő mellek, hullámzó has, ringó csípő, arab vagy török dallamok, ritmusok jutnak eszébe. Mindezek között elrejtőzve és feltárulkozva, közeledve és eltávolodva ott van a titok, a NŐ.

A NŐ az ősi anyaistennő, akinek hasa az élet kelyhe, a NŐ, aki az istennő kultusz papnője. Ahogy Ízisz Szaisz városban álló szobra talapzatán olvashatjuk : "Én vagyok minden, ami volt, ami van, ami lesz…Soha semmilyen halandó nem fedi fel, ami fátylam alatt rejlik”

Az egyik legrégebbi táncoló anya ábrázolás a körülbelül 21000 ezer éves , széles csípőjű, nagy mellű "Lausseli Vénusz" reliefje, amelyet a franciaországi Dordogne völgyében lévő barlangban találtak. Európa, Ázsia és Afrika-szerte számos szobrocska és sziklarajz bizonyítja a valamikori nő-központú világképet.

A tánc az anyaistennő kultuszának részeként, képes (volt) kapcsolatot teremteni a fizikai és a szimbolikus világ között. A csípő és a has hullámzó, köröző mozdulatai fontos részei voltak a szertartásoknak, hiszen a női öl (volt) az élet forrása, folytonosságának biztosítéka. Abban az időben, amikor az ember még nem ismerte a nemi aktus és a gyermekszületés közötti összefüggést, az anya, a nő megbecsülése természetes volt. Annál is inkább, mert a családfát is anyai ágon tudták nyomon követni. A rituálékat is nők végezték és isteneik is nők voltak.

Sok nép teremtésmítoszában a nő teremtette meg a Földet, vagy őrizte az Édenkertet. A sumérek Paradicsomában a bölcsesség istennője, Sziduri uralkodott, a görög Heszperidák kertjében Héra. A hullámokon táncoló Euronyme istennőt a Szél ejette teherbe kígyó alakjában s így született a világtojás. A finnek Kalevalájában Imatarnak a térdére fészkelt a kacsa, s egyik tojásából kikelt a világ. Az évezredek során az életadó, bőséget osztó, növekedést hozó anyaistennő különféle neveken oltalmazta az emberiséget.

Néhány közülük:

 Aruru, Inanna (sumér); Mummu, Tiámat (mezopotámiai); Astarte, Istár (főniciai); Maat, Tefnut, Nut, Izisz, Hator (egyiptomi); Gaia, Thétisz, Artemisz, Afrodité, Reia, Phoibé, Dioné, Mnenoszüné, Maia, Vénusz, Métisz, Athéné, Európa, Hekaté, Perszefoné (görög); Juno, Diána, Luna, Titánia, Cybele (római); Ilmatár (finn); Sakti, Durga, Aditi (indiai); Frigg, Hel, Freyja (germán); Tara (tibeti); Kwan-jin, Nu-wa (kínai); Kannon(japán); Al-Uzza, Al-Manat, Allát (ősi arab).

Vénusz

A patriachátus kialakulásával, a területszerző háborúk kezdetével azonban a női istenségek háttérbe szorultak. A családi tűzhely őrzése, a gyermekek szoptatása, nevelése miatt helyhez kötött nő már nem lehetett ideál. A hadak istenei férfi formát öltöttek, a női isteneknek csak az maradt, hogy szórakoztassák őket. A férfi isteneknek férfi papok kellettek és a papnők az istenek táncosnőivé, háremhölgyeivé váltak. A velük való áldozás egyféle templomi prostitúcióként fogható föl. A rituálék formája is megváltozott. A tánc azonban a kereszténység első évszázadaiban is még jelen volt a szertartásokban. A mai modern egyházakban is-főleg az USA-ban helyet kapnak a táncok.

A téma szakértőjétől, a sajátos humorú, több mint 40 éve a keleti táncokat kutató, gyakorló, tanító MOROCCO művésznéven ismert, világhírű Carolina Varga Dinicu-tól idézek Roots(Gyökerek) című írásából:

 "Mint ahogyan a kulturált beszéd is a barlanglakó ember makogásából alakult ki minden tánc gyökerei valamilyen vallási rituáléból erednek. Néhány közülük szándékosan erotikus. A tánc minden formája (ahogyan a sportok, a torna stb is), ha jól csinálják, kellemes látványt nyújt és hat az érzékekre. Sajnos sokan vannak, akik tudatlanságból és szűklátókörűségből az emberi test néhány kellemes mozdulatát közönségesnek, bujának tartják.

Ez az ő problémájuk, viszont ha valaki orientális táncosként és etnológusként keresi a kenyerét, óhatatlanul összeakad a beteges gondolkodással és a vulgáris félreértelmezésekkel.

A feltűnően helytelen "hastánc" elnevezés nemcsak hogy nem helyén való, hanem annyira inzultáló, mintha a flamencót "csótánygyilkolásnak" titulálnánk. Még rosszabb...”

                                                                                              Forrás: Balla Tünde

Body Art és Nivea Day

A táncolás mellett nagyon fontosnak tartom, hogy mind koordinációs készségünket, testtudatunkat, állóképességünket, kitartásunkat  fejlesszük és a hastánc mellett egyéb mozgásformával kiegészítsük a "mozgáspalettánkat". Hiszen nem válhat jó táncossá az akiben nincs meg az erő, állóképesség és egyensúlyérzék és aki nem keresi a változatosságot és a folyamatos fejlődés lehetőségét. Ha úgy döntünk, hogy a mozgást, táncot beszeretnénk hozni az életünkben és azt a mindennapjaink részévé tenni, akkor már félig nyert ügyünk van. Hiszen a döntés már megszületett bennünk. Az elhatározáson túl, a tudatosság is számottevő. Tudatosság révén születnek a legjobb döntések. Nincs olyan hogy a legjobb út, az utat mindenkinek magának kell megterveznie. Ami nagy segítséggel szolgálhat és irányt mutathat az a megfelelő önismeret. Önmagunk megismerése nagyon fontos, hiszen így tudhatjuk meg, hogy mik azok a dolgok amik fontosak számunka. Milyen a természetem? Nyugodt vagyok vagy inkább pörgős? Mire van szükségem? Mi kapcsol ki?

Én kiegészítőként a Body Art-ot választottam. A Body Art egy funkcionális tréning, amely a jógából, pilatesből és gyógytornából vesz ki anyagokat, mozdulatokat, különleges hangsúlyt fektetve a légzésre,nyújtásra, lazításra. Az edzések során láthatóan megerősödnek izmaink, tudatosabb életforma alakul ki, több energiánk lesz. Ha kedvet kaptál te is egy újfajta vagyis saját tested megismeréséhez próbáld ki te is, vagy bármi mást, amit úgy érzel, hogy passzolna hozzád, életviteledhez.
Egy pár hónapja még kezdőként reszkettem az órán a kitartott pózokban, most meg már a Nivea Day-en, nagyszínpadon csináltam együtt társaimmal a bemutatót! :)
 

Sok sikert kívánok az útkeresésben!
Viki

Az orientális tánc története II.

Awalimok

A művelt, csak nőket szórakoztató egyiptomi almék vagy awalimok nagy tiszteletben álltak. Gazdag

Awalim

házakhoz hívták őket. Verseltek perzsa és arab nyelven. Zenéltek, daloltak különböző kívánt témákra. Magukat udon, kanunon (citerához hasonló 78 húros hangszer) kísérték, illetve zenei kíséret mellett gyönyörűen táncoltak. Az 1800-as évek végén elegáns külföldi hölgyek egyiptomi tartózkodásuk alatt gyakran hívták őket otthonukba. Előfordult, hogy énekület férfiak is meghallgatták, de olyankor a művésznőket függöny takarta el a közönségtől. Nagy vagyonnal rendelkeztek.

Ouled Nail

Az awalim társadalommal ellentétben az algériai, tunéziai sivatagban élt Ouled Nail törzs lányainak tánca eredetileg nem csak szellemi, művészi tevékenységgel párosult, hanem a fizető férfiak nemi vágyainak kielégítésével is. A törzs, a sok száz beduin törzs egyikeként az iszlám előtti évezredekből eredő matriarchális viszonyok között élt. Mér i.e. VI. századból vannak róluk feljegyzések, mint különleges fejdísszel rendelkező táncosokról. Érméket,drágaköveket hordtak. 

Ouled Nail

Földben, fában, kőben, szélben lakó isteneik nőneműek voltak. A nők sexualitással kapcsolatos munkavégzése a törzsben dicsőségnek számított, mint Babilonban a templomok papnőinek hasonló tevékenysége. Szokás szerint a lányok 12 éves koruktól, egy idősebb asszony vezetésével Biskra környékéről kiindulva Szahara oázisait járták. A karavánok utasait kiszolgálva a cserébe kapott értékeket félretették családjuknak. Az indulást tudatos felkészítés előzte meg, amelyet pici kortól történő tánctanulás mellett, a szexuális felvilágosítás is kiegészített. Amikor a lányok a családalapításhoz szükséges pénzt megkeresték, visszamentek törzsükhöz, ahol nagy tisztelet övezte őket. Örült a család, ha lánya született, hiszen anyja nyomdokaiba lépve folytathatta törzse hagyományát, amik az iszlám fölött állnak, és a nőknek nagyobb erőt tulajdonítanak és nagyobb hatalamat adnak. Az Ouled Nail lányai nagy ezüst vagy arany fülbevalókat hordtak. Nyakukban gyakran több láncot is viseltek. Legjellegzetesebb ékszerük a hasukig leérő szögletes, kőberakásokkal díszített nyakba való volt. A különleges ékszer a tolvajok elriasztására is alkalmas volt. Színes többrétegű, bő ruházatuk, koronaszerű, díszes fejékük varázslatos külsőt kölcsönöztek nekik. Zenészeik törzsük fiaiból kerültek ki. Bendíren (egykezes,keretes dobon), neyen (nádfuvola) kisérték őket. Etinne Dinet francia festőnek köszönhetően sok művészi kép maradt fönn róluk. A National Gaographic Magazin 1914 januárjában fotósorozattal örökítette meg ezeket a különleges tekintetű nőket. Táncuk jellemzőit a magrebi országok mai táncaiban is megtalálhatjuk. A tánc inkább csoportos mint egyéni. A szólók a csoportból előre lépve egyedül, gyakran párosával történnek. A táncosok hol dobbanásszerűen, hol csoszogó lábmunkájának más-más funkciója van. Az intenzív előre-hátra lépések a földdel, annak szellemeivel való kapcsolatfelvételt szolgálja. A kézmozdulatok az ég és föld közötti kapcsolatot szimbolizálják.

Etinne Dinet

Mutrub

Az imént említett szaharai táncokkal ellentétben a perzsa mutrubok tánca maga volt a lágyság, finomság. A perzsa-táncos kurtizánok előkelő házaknál léptek fel. A tánctudás, zeneértés mellett az almékhoz hasonló, magasfokú általános műveltség jellemezte őket. Mozdulataik légiesek, gyengédek voltak, sok kar és kézfejhasználattal. Fejüket csúsztatták, hajukat lóbálták, tekintetüket aktívan használták. Híresek voltak a finom szőnyegen, virágszirmok között előadott hullámzó mozdulatokból álló talajtáncukról. Perzsiában mindig nagy jelentősége volt a táncnak.

                                                                                                                                     Forrás: Aziza

Az orientális tánc története I.

                                                                                       
                                                           
                                                                      

                 „Egy órát a szívnek, egy órát Allahnak”      

                                                                (Egyiptomi mondás)

La bella Otera- 1901

Az orientális tánc egyedülállósága, annak sokszínűségében rejlik. Ez a világ szinte minden részén ismert tánc sokféle változatban létezik. Eredeti neve " Raqs Sharki" azaz, a " Kelet Tánca". A manapság ismert hastánc (Danse du ventre) elnevezését a 19.század francia utazóinak köszönheti, akik " A Kelet felderítése" címen megismert elbüvölő keleti táncstílust, a hasat szabadon hagyon öltözet alapján, így nevezték el. Ez a nyugati világban elterjedt kifejezés, vagy másnéven " bellydance", azonban csak egy részét fedi le az orientális táncnak.

Kezdetek

 

 Az orientális tánc eredete az ókori keleti kultúrákban gyökerezik. Egyiptomban és az ókori sumérok földjén is találtak táncosokat ábrázoló korabeli leleteket, eszközöket, tárgyakat. Az ókori civilizációkban a táncot elsősorban szakrális szertartások során adták elő, így ez az akkor rituális kifejezésforma a szent tánc szerepét töltötte be. A táncok istenekhez szóltak, imaként vagy hálaadásként, áldást vagy gyógyulást kérve, de imitálták a termés elvetését és betakarítását is. Egyik legjelentősebb funkciója volt a nő felkészítése a gyerekszülésre, így a tánc a szakrális szerep mellett a mindennapi életben is a termékenységhez kötődött. Mindemellett számos más funciója volt, már az ókorban is gyakran alkalmazták világi szórakozások előtt, és mindennapi tevékenységeik eltáncolására (erre jó példa a perzsa tánc, ami ma is pontosan őrzi ezt a jelleget). Az azonban mindig is jellemző volt erre a táncra, hogy legjelentősebb színterei a női közösségek voltak, akár a mindennapi, akár a templomi közegben. A papnők által irányított rituális termékenységi szertartásokon férfiak nem is vehettek részt, ahogy a vallásos iszlám közösségekben bizonyos eseményeket a mai napig nem ünnepelnek együtt a férfiak és a nők. Ez is mutatja a hastánchoz való modern hozzáállás tévességét, ami szerint a tánc a háremek világában alakult ki, így eredendően férfiak szórakoztatására hivatott. Természetesen az iszlám világ egy színhelyét sem lehet kizárni az orientális tánc "lelőhelyeinek" köréből, de az eredeztetését a később kialakult vagy rárakódott funkcióktól el kell határolni. A keleti ember a táncot az élet természetes velejárójaként éli meg. A zene, a dal, a tánc része mindennapjainak. A nők és férfiak egyaránt táncolnak azonos neműek társaságában.

A Gavazik

Később az ókori társadalmakban kikerült a tánc a templomokból a világi életbe és szórakozásból, illetve szórakoztatásból végezték, mint például a "gavazi"-k.  A gavazi kifejezés eredetileg az Indiából elvándorolt, Egyiptomban a települések szélén, a társadalom perifériáján élő zenész-táncos-mutatványos cigányokat jelölte, akik mások szórakoztatásával keresték kenyerüket. A szó egyes számú alakja: gaziya. A cigánylány jelölésére az arab ma is használja az ugyanarról a tőről eredő, gadjariya szót. Az évszázadok során a gavazi szó minden, a köznép nyilvános szórakoztatásával

Gavazi táncosnő

foglalkozó ember gyűjtőnevévé vált. A gavazik települések, vasárok terein táncoltak, zenéltek. Táncukat népük zenészei kísérték a rebab nevű, hegedűhöz hasonló hangszeren, derbukán (homokóra alakú dob), zemren (kétcsövű fuvola) és egykezes dobon. Produkcióik láttán a közönség tagjai ugyanúgy fejezték ki tetszésüket, ahogyan a mai utcai, aluljárói zenészeket is jutalmazzák, pénzt dobáltak nekik. A hagyomány szerint a ruhájukra, csípőkendőjükre, övükre rögzítették, varrták fel a kapott fémpénzeket. Mivel más vagyontárgyaik nem voltak, ezért nagyon vigyáztak megszerzett értékeikre, állandóan magukon viselték csilingelő kendőiket, öveiket. Szemüket fekete kontúrral (kohl) hangsúlyozták, kéz- és lábujjaik végét és tenyerüket gyakran hennával festették. Az iszlám térhódítása utáni évszázadokban Egyiptomban a másokat nyilvánosan mulattató nők nem muzulmánok voltak, hanem bevándorló törzsek leszármazottjai, akik nem tartották magukra nézve érvényesnek az iszlám kötöttségeit, a hárembe való bezárkózást és a fátyol mögötti életet. A népréteg megbecsültsége igen alacsony volt, szinte folyamatosan vándoroltak. Hagyomány szerint a családokban a férfiak zenéltek, a nők táncoltak. A történelmi változások az elmúlt néhány száz évben az öltözéket megváltoztatták, de a lényeg ugyanaz maradt: a táncukra jellemző az érzelmi telítettség, az egyszerű, erőteljes, ösztönös mozdulatok, az erősen hangsúlyozott csípő mozdulatok, a gesztikuláció és az ujjcin használata. Ha szeretnél eredeti képet kapni az egyiptomi gavazik táncát, ruházatát illetően, nézd meg a zenész-táncos romák vándorlásáról szóló, Tony Gatlif által rendezett „Latcho Drom” című filmet. Jól megfigyelhető benne a hangszerelés, a ruházat, a zenei stílus és az ének jellegzetessége. Páratlan lehetőséget kapunk arra, hogy az éneklő-táncoló férfi és a táncoló nő egyidejű, párbeszédszerű tánca során megfigyeljük viszonyukat: egymással táncolnak ugyan, de anélkül, hogy egymást kézzel érintenék. Amikor egymásnak háttal táncolnak, válluk összeér, szinte összetámaszkodnak. Egymásnak táncolnak, hogy megmutassák érzelmeiket, mozgékonyságukat, ügyességüket. „E játékosan versengő tánc, szinte szerelmi párharc benyomását kelti…” Írja Pesovár Ernő a magyar cigánytáncról. Ez a jellemző a gavaziknak erre a táncára is elmondható. A gavazik táncában a közel-keleti tánc különböző dialektusai jelenhetnek meg, attól függően, hogy melyik országban telepedtek meg. A nyilvánosan fellépő táncosnőknek nagyon alacsony volt a társadalmi megbecsültségük, viszont fontos részei voltak a muszlimok ünnepléseinek.     

                                                                                                         Forrás: Aziza, Nieto Mercedes             

Esküvői fellépés 2013. ápr. 6

Esküvői fellépés- Szeged 2013. ápr. 6.