Hastáncórák indulnak szeptemberben

Hastáncórák indulnak szeptemberben!

Sok szeretettel várok minden érdeklődőt!

Sümegi várnapok 2013. augusztus

Augusztus közepén a Sümegi várnapokon volt hastáncfellépés. A hastáncoktatói csoporttársaimmal Nikola Mikoletta hastánc gáláján vettünk részt, ott léptünk fel.

Szólófellépésem során egy belledit táncoltam :)

Illetve részt vettünk Székely Maya legyezőfátyol és dobszóló workshopján

 Aziza technika workshopja :)

 És persze a várlátogatás sem maradhat ki :)

Aziza hastáncoktatói vizsga

2013. júniusában sikeresen elvégeztem Aziza hastáncoktatói vizsgát. :)

     Csoportkép :)

Fodor Barnabás- Muszlim házassági szokások- részlet

Fodor Barnabás szemináriumi dolgozatának egy részét szeretném bemutatni, amelynek témája a muszlim házasságkötési szokások. A dolgozat Edward Lena elbeszélése alapján született , aki 1825 és 1849 között élt Egyiptomban és az ott szerzett tapasztalatairól a múlt századi Egyiptom szokásairól írt. A következőkben egy városi házassági ceremónia kerül bemutatásra.

Mindenekelőtt azonban ki kell térjünk néhány fontos dologra melyek segítenek nekünk megérteni, hogy miért is alakultak így ezek a szokások az évszázadok során. Ennek kapcsán kell megemlíteni azt, hogy ha az illető férfi elérte a megfelelő kort és nincs semmilyen akadálya a házasságnak, szégyenletes dolog attól tartózkodni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az egyiptomi lányok - de tulajdon képpen minden arab, illetve meleg éghajlat alatt élő lány - hamarabb érik el a pubertást, mint a hidegebb éghajlat lakói. Így sok házasságra 12-13 éves korban kerül sor, de néhány különösen koraérett gyerek 10 éves korában megy férjhez. Csak kevés 16 éves marad férj nélkül. A legáltalánosabb szokás és általában ezt is tartják követendő példaként, hogy a férfi elsőfokú unokatestvérét veszi el feleségül, amely esetben továbbra is cousinnak hívják egymást.

A kiválasztás

A kiválasztás során általában az anya vagy valamelyik közeli nőrokon elmeséli a fiúnak jövendőbelije személyi és más tulajdonságait. Esetleg szerződtet egy khát'beh-t, egy olyan nőt, akinek az a foglalkozása, hogy az ilyen esetekben segítse az embert. Időnként több khát·beh is működik. A fiú fejét ·telebeszélik" a lány tulajdonságaival, szépségével, ha több lány közül lehet választania akkor különböző érveket és ellenérveket hoznak fel mindkét menyasszonyjelölt mellett és ellen: olyanokat mondanak egy lányról, hogy az olyan mint a gazella, kedves, fiatal..., míg a másik nem szép, de gazdag és így tovább. Gyakran alkalmaz egy dellálehet, ügynököt, akire azért van szükség, hogy eladja az ékszereket, ruhákat stb., amelyek majd minden hárem kapuit megnyitják előtte - illetve khát·behjei előtt. A nők, akik a khát·behhel együtt mennek feleséget keresni, egyszerű látogatóként mennek be a különböző háremekbe, és ha valamelyikben igényeiknek megfelelő leányt vagy fiatal nőt találnak, előadják látogatásuk célját, megkérdezik, hogy nem kifogásolják-e a házasságot, aminek szándékát a vagyonuk, az ékszerek fejezik ki. A látogatók a leány vagyoni és családi körülményeire tesznek fel kérdéseket, amiket aztán elmondanak a jövendő férjnek, aki ha megvan elégedve a hírekkel, megajándékozza a khát·behet vagy khát·beheket, majd visszaküldi a feleségjelölt családjához, hogy ismertesse velük kívánságát. A szülők ilyenkor - ha elfogadják az ajánlatot - hozzáadják feleségül a fiúhoz a leányt. Amennyiben a leány még nem érte el a pubertást, akkor beleegyezése nélkül, de ha már átlépte ezt a kort, akkor megválaszthatja magának férjét.

A vőlegény szinte soha nem láthatja meg a menyasszonyát, esetleg titokban, egészen addig, amíg nem lesz teljesen az övé, vagy nem csúszik le a leány alacsonyabb sorba, amely esetben a férfi már könnyen megnézheti a leány arcát.

A ceremónia

A wakíl, a jegyajándék és a szerződés megkötője. Amikor egy leány eladósorba kerül szüksége van egy wakílre, képviselőre, aki megköti a szerződést a férjjelölttel. Ha a leány nem érte még el a pubertást, ezt a szerepet az apa, vagy ha nem él, akkor vagy a legközelebbi férfi rokon, vagy a Qadi tölti be, ha már elérte, akkor kinevezheti sajátmagának, hogy ki legyen a wakíl, vagy megkötheti a szerződést őmaga is. Miután az ifjú kiválasztotta a leányt, akit el akar venni, elkészíti az előzetes megállapodást, majd két vagy három barátjával elmegy a wakílhez. Ha megkapják a wakíl beleegyezését, akkor megkérdezik, hogy mennyi a jegyajándék, a mahr. Ez az ár, a riyál egy képzeletbeli érték, nem pénz. Megállapodnak abban, hogy a mahr kétharmad részét a házassági szerződés előtt kell kifizetni, a maradékot pedig félre teszik, és ha a elválnak vagy a férj meghal, a feleség kapja meg.

Az esküvő napján a vőlegény és két-három barátja elmennek a menyasszony házába déltájban, és magukkal viszik a jegyajándéknak azt a részét, amit ezalkalomból megígért. Természetesen jelen van két muszlim tanú is a szerződés megkötésekor. Ennek végeztével tekinthető a szerződés megkötöttnek.

Ezután kezdetét veszi a ceremónia: a vőlegény és a menyasszony wakílja egymással szemben leülnek a földre, megfogják egymás jobb kezét úgy, hogy a hüvelykujjukat feltartva egymásnak feszítik. Egy kendőt terítenek az egymásba kulcsolt kezekre. Általában egy fiqít alkalmaznak, aki irányítja, hogy mit kell mondaniuk. Elmondja előre a szerződés szövegét a khuţbaval, beleszőve egykét intést, imát és idézeteket a Koránból és a Hadíthból is. Ezután megkéri a wakílt, hogy elmondja, összeházasítja lányát ennyi és ennyi összegű jegyajándék fejében, majd a fiqí segítségével elfogadja a házasságot, védelme alá helyezi és kötelezi magát arra, hogy mindentől megóvja. A vőlegény kezet csókol a barátainak és a többi megjelentnek, akik aztán a vacsorára is hivatalosak. Mindenki kap egy hímzett kendőt - kivéve a fiqít, aki egy díszítetlent -, amikre egy kis aranypénzt varrtak. Mielőtt azonban az ezokból összegyűltek szétszóródnának megállapodnak a nászéjszaka, laylat ud-dukhla idejében. Ez lesz az az éjszaka, amikor a menyasszonyt elviszik a vőlegény házába, és az először találkozik vele.

 Az előkészültek

A vőlegény általában 8-10 napot vár menyasszonyára a szerződés befejezése után. Ezalatt a vőlegény mindenféle ajándékokat küld jövendőbeliének, például gyümölcsöket, édességet; vagy esetleg készít neki valami értékesebbet, mondjuk egy sálat.

 Ugyanakkor a menyasszony szülei azzal vannak elfoglalva, hogy összekészítsenek számára egy pár bútort és ruhákat. Ezeket a nélkülözhetetlen tárgyakat, gaház, a jegyajándék árából veszik és ezek képezik a menyasszony vagyonát, tehát ha elválnának, akkor magával viszi őket. A bútorokat a vőlegény házába viszik. A gaház tárgyai között található általában egy szék, a turbán széke, amely a vőlegény turbánja számára készült. Ezt ülésre soha nem használják. A turbánt, amikor ráhelyezik, egy vastag selyemkendővel takarják le. Néha két széket is küldenek: egyet a férj turbánjának és egyet a feleség fejfedőjének.

A menyasszonyt péntek vagy hétfő este kell megkapnia a vőlegénynek, de általában a pénteket részesítik előnyben, mert a többi napon tartandó házasságot nem tartják szerencsésnek. Az elkövetkező két vagy három éjszakán rengeteg kicsi, kétszínű - vörös és zöld - selyem zászlókkal díszítik és csillárokkal és lámpásokkal világítják ki az egész utcát vagy a városnegyedet, ahol a vőlegény lakik. Ezeken az éjszakákon, de különösen az utolsón, a házasság beteljesülése előtt, állandó vendégeskedések színhelye a vőlegény háza. Ilyenkor minden meghívott különféle ajándékokat küld neki, mint például cukrot, kávét, rizst, viaszgyertyákat vagy egy bárányt. A vendégeket zenészek, énekesek és táncosok szórakoztatják vagy egy khatmah, Korán recitátor előadása vagy egy zikr.

A házasságot megelőző szerdán vagy szombaton, dél körül, a menyasszony elmegy a fürdőbe. Ezt a menetet zaffat ul-hammámnak hívják. Néhány zenész vezeti. Időnként a menet élén van két férfi, akik a menyasszony fürdő eszközeit és ruháját viszik, ill. két másik, akik rózsa vizes tálakat visznek, a többieknél pedig füstölők vannak. Elöl mennek a menyasszony férjes nőrokonai, mögöttük pedig szüzek egy csoportja, majd őket követi a menyasszony selyem mennyezet alatt, amit négy férfi tart. Két vagy három nőrokona is vele van a sátor alatt. A sort pedig további zenészek zárják. Ilyenkor az egész fürdő ki van bérelve a menyasszony részére. Több órát töltenek itt el mosakodással játékkal..., s közben felfogadott énekesek szórakoztatják őket. Ezután pedig ugyanolyan rendben, ahogy jöttek, elmennek. Miután visszatértek a fürdőből, a menyasszony és társai együtt megvacsoráznak. A már említett énekesnők itt is folytatják koncertjüket, melynek fő témája a szerelem. Miután a társaság így összejött, a már előre elkészített hennából egy adagot kézbe vesz és azt körbeadva, mindenki egy aranypénzt nyom bele. Ezután lemossa a kezét, és bekeni újra a lábát és a kezét hennával, majd átköti vászonnal, hogy ne jöjjön le. Így cselekszenek a többiek is. Így maradnak másnap reggelig. Ez a henna éjszakája, laylat ul-henna.

A menyasszony menete a vőlegény házához, a lakoma és a nászéjszaka

A következő nap a menyasszony nagy menetben átvonul a vőlegény házához (zaffat ul-·arúsah). Innen származik a zaffa ritmus. Ez a menet hasonló az előbbihez. Néha két kardforgató is megy a menet élén, akik látszólag egymás ellen küzdenek. A menyasszony és a nőrokonok szamarakon ülnek, előttük és mögöttük zenészekkel. Miután megérkeztek leülnek az étkezéshez. A vőlegény lent ül a barátaival, majd napnyugta előtt elmegy a fürdőbe és ott ruhát cserél. Miután a barátaival megvacsorázott, vár egy kicsit az esti ima előtt, majd elmegy néhány mecsetbe, ahol imádkozik. A mecsetbe is nagy menettel megy, melyet zenészek kísérnek. Nemsokkal azután, hogy visszatértek a vőlegény lent hagyja a barátokat, hogy élvezzék a pipájukat meg a kávét. A menyasszony anyja van fönt, a menyasszony pedig egy másik részben. A menyasszony fejét kendő takarja. A vőlegénynek ajándékot kell adnia, az "arc felfedésének díját". Mialatt leszedi a kendőt a következőket mondja: "Allahnak, az Irgalmasnak és Könyörületesnek nevében. Az éjszaka meg van áldva." Ekkor néz a vőlegény először a menyasszony arcába. - Szokás időnként ezt hosszú ceremóniával kísérni. Ilyenkor a vőlegény leveszi a menyasszonyról ruháit, kivéve az ingét és ráülteti őt egy ágyra, ami Mekka felé van beállítva. A lány háttal van Mekkának, a vőlegény pedig előtte imádkozik. - Ezután a vőlegény behívja az ajtó előtt várakozó asszonyokat, akik aztán a zagharíttal adják tudtára a vendégeknek, hogy tetszett a menyasszony. A ceremónia után lemegy a barátaihoz és eltölt velük egy vagy két órát, mielőtt visszamenne a feleségéhez.

Most, hogy megismertük milyen is volt egy házasságkötés a múlt századi városi emberek között, tekintsünk meg egy mai beduin ceremóniát, az Awlád 'Ali törzsben. Az Awlád Ali törzs a Líbiai-sivatagban Mersematrúh és Siwa oázis környékén él, legfőbb jövedelemforrásuk az Egyiptom és Líbia közötti csempészés. Asszonyaik elmondása alapján egy leány egyetlen okból házasodik és ez a szex, azonban rövidesen rá kell jönnie, hogy a házasélet nem is olyan egyszerű, mint ahogyan az elsőre tűnik. A jegyesek viselkedése egymással szemben a szerénységre van kiélezve, vagyis nem mutatják ki érzéseiket, kevés időt töltenek együtt, nem beszélnek egymáshoz, nem is ejtik ki egymás nevét. A nő valódi érzelmeit versei fejezik ki. Legideálisabb náluk is az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság. Az esküvő napján fehérbe öltöztetik a menyasszonyt, majd letakarják egy fekete fátyollal, a malaya laff-fal, hogy nehogy valaki is megláthassa. Miután átvonult a vőlegény házába, leveszik róla a leplet. Az ezt követő éjszakát pedig ünnepléssel, zenéléssel töltik. Az éjszaka vége felé az apai unokatestvér fölmegy a vőlegényhez és megmondja neki, hogy most már itt az ideje, hogy átvigye menyasszonyát a küszöbön. A szobában ott ül a többi asszony, zömmel a lány nőrokonai. Ők vetkőztetik le a leányt és fogják le a deflorációhoz. Ezt a férj végzi el egy tiszta gézzel, amit az ujjára csavar. Ha megjelenik a vér bizonyosságot nyer a leány tisztessége. Ezek után a véres gézt bemutatják a rokonságnak is mindezt bizonyítandó. A deflorációt pedig nagy lakoma követi, melynek során asztalra szokott kerülni egy pár hím kacsa makarónival, vagdalt hússal.

Beszámolók

Saját tapasztalatairól beszél egy asszony, aki elmondja saját házasságának történetét. Elmeséli, hogy 9 évesen adták férjhez. A nászéjszakán amikor fölment a szobába, ott találta a többi asszonyt, akik mondták, hogy vegye le a ruháját, de ő ellenkezett, miszerint ez illetlenség, erre az asszonyok nevettek, amit ő nem értett. De akkor lefogták és letépték róla a ruháját. Rugdalózott, de a földre szorították, kezére, lábára telepedtek, hogy mozdulni sem bírt. Bejött a férje, ujja köré csavart egy gézpólyát és így végezte el a deflorációt, melyet miután megjelent a vér megmutatott az asszonyoknak, akik hírül adták a leány tisztességét a vendégeknek, majd elvonultak és magukra hagyták őket. Az asszony több napon át elhúzódott férjétől, és rosszul érezte magát.
Ennek ellenpéldáját meséli el egy másik asszony, aki megtalálta a kibuvót a házasság alól, mégpedig úgy, hogy azt állította magáról - és ennek megfelelően is tett -, hogy dzsinn költözött belé, így békében hagyták: Első házassága esetében elsőfokú unokatestvéréhez adták, akivel ugyanabból a törzsből valók voltak. Elmeséli, hogy egy nap emberek jöttek a sátrakhoz és megkérték a kezét, de nem akart megházasodni, mert nem érezte még magát alkalmasnak a házas életre 14 évesen. Egyik nap nagy vigasságra lett figyelmes, és mikor okát kérdezte azt mondták neki, hogy egy másik unokatestvér házasságát ünneplik, így ő is együtt ünnepelt a többi emberrel. Azonban hirtelen megragadták - az apja és egy másik rokon - és megakarták fürdetni. Ellenkezése ellenére végül elvitték férje sátrába, ahol sikoltozni kezdett, amikor reggel férje bejött, hogy elvégezze a deflorációt. Megszökött, de rátaláltak és visszavitték. Sikerült újra megszöknie. Otthon forgatta a szemeit, a földön fetrengett. Családja azt hitte, hogy megbolondult, ezért imádkoztak érte és hívtak egy szent embert, aki talán tud orvosságot a bajra. Megállapították, hogy túl fiatal még a házasságra, így visszaadták a nászéjszakát és otthonmaradhatott.

A legtöbb Awlád 'Ali 15-20 éves kora között házasodik. A fiúk 15-30 évesen, gazdasági helyzetük szerint, azonban azt mondják, hogy sok házasság megy szét, mert a fiatalok nem férnek össze. A válás kritikus esemény lehet az emberek életében. A házasság első néhány évében, gyermek születése előtti válás ritkán vezet szenvedéshez. A nő visszatér családjához, és nem sokkal később újra megházasodik. De a sok év utáni házasság szétválása sok nehézséget okoz. Ekkorra a nőnek már több gyereke is van és nem valószínű, hogy el akarjon válni, mert akkor el kéne hagynia gyerekeit, és ezt a legtöbb nő nem tudja elviselni. Ilyenkor általában egy valódi vita után a férj válik el az asszonytól, vagy elhagyja egy fiatalabb feleségért. Ebben az esetben az asszonynak két választása van: vagy visszatér a rokonaihoz, vagy a gyerekeivel marad. Általában ez utóbbi mellett szokott dönteni, és ekkor a férjnek el kell őt látnia, ruháztatnia, etetnie. Ha haraggal válnak el, nem maradnak együtt. Barátságosabb esetekben, például, ha fiatalabb feleségért válik el a férj, akkor az idősebb nő megőrzi pozícióját, ő lesz a háztartás vezetője, irányítja a család gazdasági ügyeit, amit ex-férjével beszél meg. A váláshoz hasonlóan a poligámia is problémákhoz vezethet. Az Awlád 'Ali között egyre jobban egyre inkább terjed a többnejűség, mert a csempészésből annyira meg tudtak gazdagodni, hogy el tudnak tartani több asszonyt is egy háztartásban. A korábbi generációk kevésbé vettek el egynél több nőt. A nők azon viccelődnek, hogy legjobb a szegények asszonyainak, mert csak férjüknek nincs pénze még egy feleségre. Új feleség feltűnésekor változó szokott lenni a reakció az első feleségek részéről. Ha a szenior beszélt már az új feleséggel vagy esetleg ő választotta ki, rendben megy tovább minden, és ebben az esetben a feleségek egymás "nővérei". Azonban ez nincs mindig így, és erről szól Mabrúka története is, aki nem volt hajlandó elmenni férje és új feleségének esküvőjére, sőt még az előkészítésben sem segített.

Szembetűnő a két fajta házassági szokás közötti különbség. Ma már nincsenek divatban a Lane által említett hangos, zenés menetek, a különféle stációk. A legfigyelemreméltóbb formai különbség pedig, hogy Lane csak utal a nászéjszakára, de hogy mi történik alatta, igazából nem derül ki, erről már csak az Awlád 'Ali asszonyainak elbeszélései adnak számot. Ezt a formai különbséget azzal lehet indokolni, hogy Lane egy igazi, prűd angol volt a 19. Század elején, aki illemből kerülte az ilyen jellegű témákat.

Bibliográfia

Edward Lane: The Manners and Customs of the Modern Egyiptians, 1963 London

Lila Abu-Lughod: Veiled Sentiments, 1987 Egypt

Evelyn A. Earley: Baladi Women of Cairo, 1993 Egypt

Nayra Atiya: Khul-Khaal, 1987 4th printing Egypt

 

Az orientális tánc története 3.

Az orientális tánc története III. 

A nőiesség

A ma a köztudatban téves elnevezéssel "hastáncként" élő tánc és elődei mindig izgatták, elbűvölték az embereket, hozzájárultak lelkiállapotuk, esetleg tudatállapotuk megváltozásához. Őseink több ezer évvel ezelőtt is keresték már azokat az utakat, amelyek segítségével adottságaik, képességeik maximumát tudták előhozni. Ezeknek egyike volt a hipnotikus hatású "hastánc", amelyben a törzs asszonyai körülvették vajúdó társukat, hogy segítsenek neki. A szülő nő átvette a többiek által végzett hullámzó hasmozdulatokat és a méhösszehúzódások ritmusára mozgott, csökkentve az esetleges fájdalmakat, könnyítve a szülést.(Erről egy etnológus-táncosnő személyes marokkói élménybeszámolójában később részletesen olvashatsz.)

Ma első hallásra az emberek többségének a "hastánc" szó hallatán áttetsző szoknyák, fátylak, kendők, csillogó flitterek, csörgő fémpénzecskékből készült övek, láncok, röpködő gyöngyfüzérek, szabadon szálló hajfürtök, kígyózó karok, rezgő mellek, hullámzó has, ringó csípő, arab vagy török dallamok, ritmusok jutnak eszébe. Mindezek között elrejtőzve és feltárulkozva, közeledve és eltávolodva ott van a titok, a NŐ.

A NŐ az ősi anyaistennő, akinek hasa az élet kelyhe, a NŐ, aki az istennő kultusz papnője. Ahogy Ízisz Szaisz városban álló szobra talapzatán olvashatjuk : "Én vagyok minden, ami volt, ami van, ami lesz…Soha semmilyen halandó nem fedi fel, ami fátylam alatt rejlik”

Az egyik legrégebbi táncoló anya ábrázolás a körülbelül 21000 ezer éves , széles csípőjű, nagy mellű "Lausseli Vénusz" reliefje, amelyet a franciaországi Dordogne völgyében lévő barlangban találtak. Európa, Ázsia és Afrika-szerte számos szobrocska és sziklarajz bizonyítja a valamikori nő-központú világképet.

A tánc az anyaistennő kultuszának részeként, képes (volt) kapcsolatot teremteni a fizikai és a szimbolikus világ között. A csípő és a has hullámzó, köröző mozdulatai fontos részei voltak a szertartásoknak, hiszen a női öl (volt) az élet forrása, folytonosságának biztosítéka. Abban az időben, amikor az ember még nem ismerte a nemi aktus és a gyermekszületés közötti összefüggést, az anya, a nő megbecsülése természetes volt. Annál is inkább, mert a családfát is anyai ágon tudták nyomon követni. A rituálékat is nők végezték és isteneik is nők voltak.

Sok nép teremtésmítoszában a nő teremtette meg a Földet, vagy őrizte az Édenkertet. A sumérek Paradicsomában a bölcsesség istennője, Sziduri uralkodott, a görög Heszperidák kertjében Héra. A hullámokon táncoló Euronyme istennőt a Szél ejette teherbe kígyó alakjában s így született a világtojás. A finnek Kalevalájában Imatarnak a térdére fészkelt a kacsa, s egyik tojásából kikelt a világ. Az évezredek során az életadó, bőséget osztó, növekedést hozó anyaistennő különféle neveken oltalmazta az emberiséget.

Néhány közülük:

 Aruru, Inanna (sumér); Mummu, Tiámat (mezopotámiai); Astarte, Istár (főniciai); Maat, Tefnut, Nut, Izisz, Hator (egyiptomi); Gaia, Thétisz, Artemisz, Afrodité, Reia, Phoibé, Dioné, Mnenoszüné, Maia, Vénusz, Métisz, Athéné, Európa, Hekaté, Perszefoné (görög); Juno, Diána, Luna, Titánia, Cybele (római); Ilmatár (finn); Sakti, Durga, Aditi (indiai); Frigg, Hel, Freyja (germán); Tara (tibeti); Kwan-jin, Nu-wa (kínai); Kannon(japán); Al-Uzza, Al-Manat, Allát (ősi arab).

Vénusz

A patriachátus kialakulásával, a területszerző háborúk kezdetével azonban a női istenségek háttérbe szorultak. A családi tűzhely őrzése, a gyermekek szoptatása, nevelése miatt helyhez kötött nő már nem lehetett ideál. A hadak istenei férfi formát öltöttek, a női isteneknek csak az maradt, hogy szórakoztassák őket. A férfi isteneknek férfi papok kellettek és a papnők az istenek táncosnőivé, háremhölgyeivé váltak. A velük való áldozás egyféle templomi prostitúcióként fogható föl. A rituálék formája is megváltozott. A tánc azonban a kereszténység első évszázadaiban is még jelen volt a szertartásokban. A mai modern egyházakban is-főleg az USA-ban helyet kapnak a táncok.

A téma szakértőjétől, a sajátos humorú, több mint 40 éve a keleti táncokat kutató, gyakorló, tanító MOROCCO művésznéven ismert, világhírű Carolina Varga Dinicu-tól idézek Roots(Gyökerek) című írásából:

 "Mint ahogyan a kulturált beszéd is a barlanglakó ember makogásából alakult ki minden tánc gyökerei valamilyen vallási rituáléból erednek. Néhány közülük szándékosan erotikus. A tánc minden formája (ahogyan a sportok, a torna stb is), ha jól csinálják, kellemes látványt nyújt és hat az érzékekre. Sajnos sokan vannak, akik tudatlanságból és szűklátókörűségből az emberi test néhány kellemes mozdulatát közönségesnek, bujának tartják.

Ez az ő problémájuk, viszont ha valaki orientális táncosként és etnológusként keresi a kenyerét, óhatatlanul összeakad a beteges gondolkodással és a vulgáris félreértelmezésekkel.

A feltűnően helytelen "hastánc" elnevezés nemcsak hogy nem helyén való, hanem annyira inzultáló, mintha a flamencót "csótánygyilkolásnak" titulálnánk. Még rosszabb...”

                                                                                              Forrás: Balla Tünde

Body Art és Nivea Day

A táncolás mellett nagyon fontosnak tartom, hogy mind koordinációs készségünket, testtudatunkat, állóképességünket, kitartásunkat  fejlesszük és a hastánc mellett egyéb mozgásformával kiegészítsük a "mozgáspalettánkat". Hiszen nem válhat jó táncossá az akiben nincs meg az erő, állóképesség és egyensúlyérzék és aki nem keresi a változatosságot és a folyamatos fejlődés lehetőségét. Ha úgy döntünk, hogy a mozgást, táncot beszeretnénk hozni az életünkben és azt a mindennapjaink részévé tenni, akkor már félig nyert ügyünk van. Hiszen a döntés már megszületett bennünk. Az elhatározáson túl, a tudatosság is számottevő. Tudatosság révén születnek a legjobb döntések. Nincs olyan hogy a legjobb út, az utat mindenkinek magának kell megterveznie. Ami nagy segítséggel szolgálhat és irányt mutathat az a megfelelő önismeret. Önmagunk megismerése nagyon fontos, hiszen így tudhatjuk meg, hogy mik azok a dolgok amik fontosak számunka. Milyen a természetem? Nyugodt vagyok vagy inkább pörgős? Mire van szükségem? Mi kapcsol ki?

Én kiegészítőként a Body Art-ot választottam. A Body Art egy funkcionális tréning, amely a jógából, pilatesből és gyógytornából vesz ki anyagokat, mozdulatokat, különleges hangsúlyt fektetve a légzésre,nyújtásra, lazításra. Az edzések során láthatóan megerősödnek izmaink, tudatosabb életforma alakul ki, több energiánk lesz. Ha kedvet kaptál te is egy újfajta vagyis saját tested megismeréséhez próbáld ki te is, vagy bármi mást, amit úgy érzel, hogy passzolna hozzád, életviteledhez.
Egy pár hónapja még kezdőként reszkettem az órán a kitartott pózokban, most meg már a Nivea Day-en, nagyszínpadon csináltam együtt társaimmal a bemutatót! :)
 

Sok sikert kívánok az útkeresésben!
Viki

Az orientális tánc története II.

Awalimok

A művelt, csak nőket szórakoztató egyiptomi almék vagy awalimok nagy tiszteletben álltak. Gazdag

Awalim

házakhoz hívták őket. Verseltek perzsa és arab nyelven. Zenéltek, daloltak különböző kívánt témákra. Magukat udon, kanunon (citerához hasonló 78 húros hangszer) kísérték, illetve zenei kíséret mellett gyönyörűen táncoltak. Az 1800-as évek végén elegáns külföldi hölgyek egyiptomi tartózkodásuk alatt gyakran hívták őket otthonukba. Előfordult, hogy énekület férfiak is meghallgatták, de olyankor a művésznőket függöny takarta el a közönségtől. Nagy vagyonnal rendelkeztek.

Ouled Nail

Az awalim társadalommal ellentétben az algériai, tunéziai sivatagban élt Ouled Nail törzs lányainak tánca eredetileg nem csak szellemi, művészi tevékenységgel párosult, hanem a fizető férfiak nemi vágyainak kielégítésével is. A törzs, a sok száz beduin törzs egyikeként az iszlám előtti évezredekből eredő matriarchális viszonyok között élt. Mér i.e. VI. századból vannak róluk feljegyzések, mint különleges fejdísszel rendelkező táncosokról. Érméket,drágaköveket hordtak. 

Ouled Nail

Földben, fában, kőben, szélben lakó isteneik nőneműek voltak. A nők sexualitással kapcsolatos munkavégzése a törzsben dicsőségnek számított, mint Babilonban a templomok papnőinek hasonló tevékenysége. Szokás szerint a lányok 12 éves koruktól, egy idősebb asszony vezetésével Biskra környékéről kiindulva Szahara oázisait járták. A karavánok utasait kiszolgálva a cserébe kapott értékeket félretették családjuknak. Az indulást tudatos felkészítés előzte meg, amelyet pici kortól történő tánctanulás mellett, a szexuális felvilágosítás is kiegészített. Amikor a lányok a családalapításhoz szükséges pénzt megkeresték, visszamentek törzsükhöz, ahol nagy tisztelet övezte őket. Örült a család, ha lánya született, hiszen anyja nyomdokaiba lépve folytathatta törzse hagyományát, amik az iszlám fölött állnak, és a nőknek nagyobb erőt tulajdonítanak és nagyobb hatalamat adnak. Az Ouled Nail lányai nagy ezüst vagy arany fülbevalókat hordtak. Nyakukban gyakran több láncot is viseltek. Legjellegzetesebb ékszerük a hasukig leérő szögletes, kőberakásokkal díszített nyakba való volt. A különleges ékszer a tolvajok elriasztására is alkalmas volt. Színes többrétegű, bő ruházatuk, koronaszerű, díszes fejékük varázslatos külsőt kölcsönöztek nekik. Zenészeik törzsük fiaiból kerültek ki. Bendíren (egykezes,keretes dobon), neyen (nádfuvola) kisérték őket. Etinne Dinet francia festőnek köszönhetően sok művészi kép maradt fönn róluk. A National Gaographic Magazin 1914 januárjában fotósorozattal örökítette meg ezeket a különleges tekintetű nőket. Táncuk jellemzőit a magrebi országok mai táncaiban is megtalálhatjuk. A tánc inkább csoportos mint egyéni. A szólók a csoportból előre lépve egyedül, gyakran párosával történnek. A táncosok hol dobbanásszerűen, hol csoszogó lábmunkájának más-más funkciója van. Az intenzív előre-hátra lépések a földdel, annak szellemeivel való kapcsolatfelvételt szolgálja. A kézmozdulatok az ég és föld közötti kapcsolatot szimbolizálják.

Etinne Dinet

Mutrub

Az imént említett szaharai táncokkal ellentétben a perzsa mutrubok tánca maga volt a lágyság, finomság. A perzsa-táncos kurtizánok előkelő házaknál léptek fel. A tánctudás, zeneértés mellett az almékhoz hasonló, magasfokú általános műveltség jellemezte őket. Mozdulataik légiesek, gyengédek voltak, sok kar és kézfejhasználattal. Fejüket csúsztatták, hajukat lóbálták, tekintetüket aktívan használták. Híresek voltak a finom szőnyegen, virágszirmok között előadott hullámzó mozdulatokból álló talajtáncukról. Perzsiában mindig nagy jelentősége volt a táncnak.

                                                                                                                                     Forrás: Aziza