Fodor Barnabás- Muszlim házassági szokások- részlet

Fodor Barnabás szemináriumi dolgozatának egy részét szeretném bemutatni, amelynek témája a muszlim házasságkötési szokások. A dolgozat Edward Lena elbeszélése alapján született , aki 1825 és 1849 között élt Egyiptomban és az ott szerzett tapasztalatairól a múlt századi Egyiptom szokásairól írt. A következőkben egy városi házassági ceremónia kerül bemutatásra.

Mindenekelőtt azonban ki kell térjünk néhány fontos dologra melyek segítenek nekünk megérteni, hogy miért is alakultak így ezek a szokások az évszázadok során. Ennek kapcsán kell megemlíteni azt, hogy ha az illető férfi elérte a megfelelő kort és nincs semmilyen akadálya a házasságnak, szégyenletes dolog attól tartózkodni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az egyiptomi lányok - de tulajdon képpen minden arab, illetve meleg éghajlat alatt élő lány - hamarabb érik el a pubertást, mint a hidegebb éghajlat lakói. Így sok házasságra 12-13 éves korban kerül sor, de néhány különösen koraérett gyerek 10 éves korában megy férjhez. Csak kevés 16 éves marad férj nélkül. A legáltalánosabb szokás és általában ezt is tartják követendő példaként, hogy a férfi elsőfokú unokatestvérét veszi el feleségül, amely esetben továbbra is cousinnak hívják egymást.

A kiválasztás

A kiválasztás során általában az anya vagy valamelyik közeli nőrokon elmeséli a fiúnak jövendőbelije személyi és más tulajdonságait. Esetleg szerződtet egy khát'beh-t, egy olyan nőt, akinek az a foglalkozása, hogy az ilyen esetekben segítse az embert. Időnként több khát·beh is működik. A fiú fejét ·telebeszélik" a lány tulajdonságaival, szépségével, ha több lány közül lehet választania akkor különböző érveket és ellenérveket hoznak fel mindkét menyasszonyjelölt mellett és ellen: olyanokat mondanak egy lányról, hogy az olyan mint a gazella, kedves, fiatal..., míg a másik nem szép, de gazdag és így tovább. Gyakran alkalmaz egy dellálehet, ügynököt, akire azért van szükség, hogy eladja az ékszereket, ruhákat stb., amelyek majd minden hárem kapuit megnyitják előtte - illetve khát·behjei előtt. A nők, akik a khát·behhel együtt mennek feleséget keresni, egyszerű látogatóként mennek be a különböző háremekbe, és ha valamelyikben igényeiknek megfelelő leányt vagy fiatal nőt találnak, előadják látogatásuk célját, megkérdezik, hogy nem kifogásolják-e a házasságot, aminek szándékát a vagyonuk, az ékszerek fejezik ki. A látogatók a leány vagyoni és családi körülményeire tesznek fel kérdéseket, amiket aztán elmondanak a jövendő férjnek, aki ha megvan elégedve a hírekkel, megajándékozza a khát·behet vagy khát·beheket, majd visszaküldi a feleségjelölt családjához, hogy ismertesse velük kívánságát. A szülők ilyenkor - ha elfogadják az ajánlatot - hozzáadják feleségül a fiúhoz a leányt. Amennyiben a leány még nem érte el a pubertást, akkor beleegyezése nélkül, de ha már átlépte ezt a kort, akkor megválaszthatja magának férjét.

A vőlegény szinte soha nem láthatja meg a menyasszonyát, esetleg titokban, egészen addig, amíg nem lesz teljesen az övé, vagy nem csúszik le a leány alacsonyabb sorba, amely esetben a férfi már könnyen megnézheti a leány arcát.

A ceremónia

A wakíl, a jegyajándék és a szerződés megkötője. Amikor egy leány eladósorba kerül szüksége van egy wakílre, képviselőre, aki megköti a szerződést a férjjelölttel. Ha a leány nem érte még el a pubertást, ezt a szerepet az apa, vagy ha nem él, akkor vagy a legközelebbi férfi rokon, vagy a Qadi tölti be, ha már elérte, akkor kinevezheti sajátmagának, hogy ki legyen a wakíl, vagy megkötheti a szerződést őmaga is. Miután az ifjú kiválasztotta a leányt, akit el akar venni, elkészíti az előzetes megállapodást, majd két vagy három barátjával elmegy a wakílhez. Ha megkapják a wakíl beleegyezését, akkor megkérdezik, hogy mennyi a jegyajándék, a mahr. Ez az ár, a riyál egy képzeletbeli érték, nem pénz. Megállapodnak abban, hogy a mahr kétharmad részét a házassági szerződés előtt kell kifizetni, a maradékot pedig félre teszik, és ha a elválnak vagy a férj meghal, a feleség kapja meg.

Az esküvő napján a vőlegény és két-három barátja elmennek a menyasszony házába déltájban, és magukkal viszik a jegyajándéknak azt a részét, amit ezalkalomból megígért. Természetesen jelen van két muszlim tanú is a szerződés megkötésekor. Ennek végeztével tekinthető a szerződés megkötöttnek.

Ezután kezdetét veszi a ceremónia: a vőlegény és a menyasszony wakílja egymással szemben leülnek a földre, megfogják egymás jobb kezét úgy, hogy a hüvelykujjukat feltartva egymásnak feszítik. Egy kendőt terítenek az egymásba kulcsolt kezekre. Általában egy fiqít alkalmaznak, aki irányítja, hogy mit kell mondaniuk. Elmondja előre a szerződés szövegét a khuţbaval, beleszőve egykét intést, imát és idézeteket a Koránból és a Hadíthból is. Ezután megkéri a wakílt, hogy elmondja, összeházasítja lányát ennyi és ennyi összegű jegyajándék fejében, majd a fiqí segítségével elfogadja a házasságot, védelme alá helyezi és kötelezi magát arra, hogy mindentől megóvja. A vőlegény kezet csókol a barátainak és a többi megjelentnek, akik aztán a vacsorára is hivatalosak. Mindenki kap egy hímzett kendőt - kivéve a fiqít, aki egy díszítetlent -, amikre egy kis aranypénzt varrtak. Mielőtt azonban az ezokból összegyűltek szétszóródnának megállapodnak a nászéjszaka, laylat ud-dukhla idejében. Ez lesz az az éjszaka, amikor a menyasszonyt elviszik a vőlegény házába, és az először találkozik vele.

 Az előkészültek

A vőlegény általában 8-10 napot vár menyasszonyára a szerződés befejezése után. Ezalatt a vőlegény mindenféle ajándékokat küld jövendőbeliének, például gyümölcsöket, édességet; vagy esetleg készít neki valami értékesebbet, mondjuk egy sálat.

 Ugyanakkor a menyasszony szülei azzal vannak elfoglalva, hogy összekészítsenek számára egy pár bútort és ruhákat. Ezeket a nélkülözhetetlen tárgyakat, gaház, a jegyajándék árából veszik és ezek képezik a menyasszony vagyonát, tehát ha elválnának, akkor magával viszi őket. A bútorokat a vőlegény házába viszik. A gaház tárgyai között található általában egy szék, a turbán széke, amely a vőlegény turbánja számára készült. Ezt ülésre soha nem használják. A turbánt, amikor ráhelyezik, egy vastag selyemkendővel takarják le. Néha két széket is küldenek: egyet a férj turbánjának és egyet a feleség fejfedőjének.

A menyasszonyt péntek vagy hétfő este kell megkapnia a vőlegénynek, de általában a pénteket részesítik előnyben, mert a többi napon tartandó házasságot nem tartják szerencsésnek. Az elkövetkező két vagy három éjszakán rengeteg kicsi, kétszínű - vörös és zöld - selyem zászlókkal díszítik és csillárokkal és lámpásokkal világítják ki az egész utcát vagy a városnegyedet, ahol a vőlegény lakik. Ezeken az éjszakákon, de különösen az utolsón, a házasság beteljesülése előtt, állandó vendégeskedések színhelye a vőlegény háza. Ilyenkor minden meghívott különféle ajándékokat küld neki, mint például cukrot, kávét, rizst, viaszgyertyákat vagy egy bárányt. A vendégeket zenészek, énekesek és táncosok szórakoztatják vagy egy khatmah, Korán recitátor előadása vagy egy zikr.

A házasságot megelőző szerdán vagy szombaton, dél körül, a menyasszony elmegy a fürdőbe. Ezt a menetet zaffat ul-hammámnak hívják. Néhány zenész vezeti. Időnként a menet élén van két férfi, akik a menyasszony fürdő eszközeit és ruháját viszik, ill. két másik, akik rózsa vizes tálakat visznek, a többieknél pedig füstölők vannak. Elöl mennek a menyasszony férjes nőrokonai, mögöttük pedig szüzek egy csoportja, majd őket követi a menyasszony selyem mennyezet alatt, amit négy férfi tart. Két vagy három nőrokona is vele van a sátor alatt. A sort pedig további zenészek zárják. Ilyenkor az egész fürdő ki van bérelve a menyasszony részére. Több órát töltenek itt el mosakodással játékkal..., s közben felfogadott énekesek szórakoztatják őket. Ezután pedig ugyanolyan rendben, ahogy jöttek, elmennek. Miután visszatértek a fürdőből, a menyasszony és társai együtt megvacsoráznak. A már említett énekesnők itt is folytatják koncertjüket, melynek fő témája a szerelem. Miután a társaság így összejött, a már előre elkészített hennából egy adagot kézbe vesz és azt körbeadva, mindenki egy aranypénzt nyom bele. Ezután lemossa a kezét, és bekeni újra a lábát és a kezét hennával, majd átköti vászonnal, hogy ne jöjjön le. Így cselekszenek a többiek is. Így maradnak másnap reggelig. Ez a henna éjszakája, laylat ul-henna.

A menyasszony menete a vőlegény házához, a lakoma és a nászéjszaka

A következő nap a menyasszony nagy menetben átvonul a vőlegény házához (zaffat ul-·arúsah). Innen származik a zaffa ritmus. Ez a menet hasonló az előbbihez. Néha két kardforgató is megy a menet élén, akik látszólag egymás ellen küzdenek. A menyasszony és a nőrokonok szamarakon ülnek, előttük és mögöttük zenészekkel. Miután megérkeztek leülnek az étkezéshez. A vőlegény lent ül a barátaival, majd napnyugta előtt elmegy a fürdőbe és ott ruhát cserél. Miután a barátaival megvacsorázott, vár egy kicsit az esti ima előtt, majd elmegy néhány mecsetbe, ahol imádkozik. A mecsetbe is nagy menettel megy, melyet zenészek kísérnek. Nemsokkal azután, hogy visszatértek a vőlegény lent hagyja a barátokat, hogy élvezzék a pipájukat meg a kávét. A menyasszony anyja van fönt, a menyasszony pedig egy másik részben. A menyasszony fejét kendő takarja. A vőlegénynek ajándékot kell adnia, az "arc felfedésének díját". Mialatt leszedi a kendőt a következőket mondja: "Allahnak, az Irgalmasnak és Könyörületesnek nevében. Az éjszaka meg van áldva." Ekkor néz a vőlegény először a menyasszony arcába. - Szokás időnként ezt hosszú ceremóniával kísérni. Ilyenkor a vőlegény leveszi a menyasszonyról ruháit, kivéve az ingét és ráülteti őt egy ágyra, ami Mekka felé van beállítva. A lány háttal van Mekkának, a vőlegény pedig előtte imádkozik. - Ezután a vőlegény behívja az ajtó előtt várakozó asszonyokat, akik aztán a zagharíttal adják tudtára a vendégeknek, hogy tetszett a menyasszony. A ceremónia után lemegy a barátaihoz és eltölt velük egy vagy két órát, mielőtt visszamenne a feleségéhez.

Most, hogy megismertük milyen is volt egy házasságkötés a múlt századi városi emberek között, tekintsünk meg egy mai beduin ceremóniát, az Awlád 'Ali törzsben. Az Awlád Ali törzs a Líbiai-sivatagban Mersematrúh és Siwa oázis környékén él, legfőbb jövedelemforrásuk az Egyiptom és Líbia közötti csempészés. Asszonyaik elmondása alapján egy leány egyetlen okból házasodik és ez a szex, azonban rövidesen rá kell jönnie, hogy a házasélet nem is olyan egyszerű, mint ahogyan az elsőre tűnik. A jegyesek viselkedése egymással szemben a szerénységre van kiélezve, vagyis nem mutatják ki érzéseiket, kevés időt töltenek együtt, nem beszélnek egymáshoz, nem is ejtik ki egymás nevét. A nő valódi érzelmeit versei fejezik ki. Legideálisabb náluk is az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság. Az esküvő napján fehérbe öltöztetik a menyasszonyt, majd letakarják egy fekete fátyollal, a malaya laff-fal, hogy nehogy valaki is megláthassa. Miután átvonult a vőlegény házába, leveszik róla a leplet. Az ezt követő éjszakát pedig ünnepléssel, zenéléssel töltik. Az éjszaka vége felé az apai unokatestvér fölmegy a vőlegényhez és megmondja neki, hogy most már itt az ideje, hogy átvigye menyasszonyát a küszöbön. A szobában ott ül a többi asszony, zömmel a lány nőrokonai. Ők vetkőztetik le a leányt és fogják le a deflorációhoz. Ezt a férj végzi el egy tiszta gézzel, amit az ujjára csavar. Ha megjelenik a vér bizonyosságot nyer a leány tisztessége. Ezek után a véres gézt bemutatják a rokonságnak is mindezt bizonyítandó. A deflorációt pedig nagy lakoma követi, melynek során asztalra szokott kerülni egy pár hím kacsa makarónival, vagdalt hússal.

Beszámolók

Saját tapasztalatairól beszél egy asszony, aki elmondja saját házasságának történetét. Elmeséli, hogy 9 évesen adták férjhez. A nászéjszakán amikor fölment a szobába, ott találta a többi asszonyt, akik mondták, hogy vegye le a ruháját, de ő ellenkezett, miszerint ez illetlenség, erre az asszonyok nevettek, amit ő nem értett. De akkor lefogták és letépték róla a ruháját. Rugdalózott, de a földre szorították, kezére, lábára telepedtek, hogy mozdulni sem bírt. Bejött a férje, ujja köré csavart egy gézpólyát és így végezte el a deflorációt, melyet miután megjelent a vér megmutatott az asszonyoknak, akik hírül adták a leány tisztességét a vendégeknek, majd elvonultak és magukra hagyták őket. Az asszony több napon át elhúzódott férjétől, és rosszul érezte magát.
Ennek ellenpéldáját meséli el egy másik asszony, aki megtalálta a kibuvót a házasság alól, mégpedig úgy, hogy azt állította magáról - és ennek megfelelően is tett -, hogy dzsinn költözött belé, így békében hagyták: Első házassága esetében elsőfokú unokatestvéréhez adták, akivel ugyanabból a törzsből valók voltak. Elmeséli, hogy egy nap emberek jöttek a sátrakhoz és megkérték a kezét, de nem akart megházasodni, mert nem érezte még magát alkalmasnak a házas életre 14 évesen. Egyik nap nagy vigasságra lett figyelmes, és mikor okát kérdezte azt mondták neki, hogy egy másik unokatestvér házasságát ünneplik, így ő is együtt ünnepelt a többi emberrel. Azonban hirtelen megragadták - az apja és egy másik rokon - és megakarták fürdetni. Ellenkezése ellenére végül elvitték férje sátrába, ahol sikoltozni kezdett, amikor reggel férje bejött, hogy elvégezze a deflorációt. Megszökött, de rátaláltak és visszavitték. Sikerült újra megszöknie. Otthon forgatta a szemeit, a földön fetrengett. Családja azt hitte, hogy megbolondult, ezért imádkoztak érte és hívtak egy szent embert, aki talán tud orvosságot a bajra. Megállapították, hogy túl fiatal még a házasságra, így visszaadták a nászéjszakát és otthonmaradhatott.

A legtöbb Awlád 'Ali 15-20 éves kora között házasodik. A fiúk 15-30 évesen, gazdasági helyzetük szerint, azonban azt mondják, hogy sok házasság megy szét, mert a fiatalok nem férnek össze. A válás kritikus esemény lehet az emberek életében. A házasság első néhány évében, gyermek születése előtti válás ritkán vezet szenvedéshez. A nő visszatér családjához, és nem sokkal később újra megházasodik. De a sok év utáni házasság szétválása sok nehézséget okoz. Ekkorra a nőnek már több gyereke is van és nem valószínű, hogy el akarjon válni, mert akkor el kéne hagynia gyerekeit, és ezt a legtöbb nő nem tudja elviselni. Ilyenkor általában egy valódi vita után a férj válik el az asszonytól, vagy elhagyja egy fiatalabb feleségért. Ebben az esetben az asszonynak két választása van: vagy visszatér a rokonaihoz, vagy a gyerekeivel marad. Általában ez utóbbi mellett szokott dönteni, és ekkor a férjnek el kell őt látnia, ruháztatnia, etetnie. Ha haraggal válnak el, nem maradnak együtt. Barátságosabb esetekben, például, ha fiatalabb feleségért válik el a férj, akkor az idősebb nő megőrzi pozícióját, ő lesz a háztartás vezetője, irányítja a család gazdasági ügyeit, amit ex-férjével beszél meg. A váláshoz hasonlóan a poligámia is problémákhoz vezethet. Az Awlád 'Ali között egyre jobban egyre inkább terjed a többnejűség, mert a csempészésből annyira meg tudtak gazdagodni, hogy el tudnak tartani több asszonyt is egy háztartásban. A korábbi generációk kevésbé vettek el egynél több nőt. A nők azon viccelődnek, hogy legjobb a szegények asszonyainak, mert csak férjüknek nincs pénze még egy feleségre. Új feleség feltűnésekor változó szokott lenni a reakció az első feleségek részéről. Ha a szenior beszélt már az új feleséggel vagy esetleg ő választotta ki, rendben megy tovább minden, és ebben az esetben a feleségek egymás "nővérei". Azonban ez nincs mindig így, és erről szól Mabrúka története is, aki nem volt hajlandó elmenni férje és új feleségének esküvőjére, sőt még az előkészítésben sem segített.

Szembetűnő a két fajta házassági szokás közötti különbség. Ma már nincsenek divatban a Lane által említett hangos, zenés menetek, a különféle stációk. A legfigyelemreméltóbb formai különbség pedig, hogy Lane csak utal a nászéjszakára, de hogy mi történik alatta, igazából nem derül ki, erről már csak az Awlád 'Ali asszonyainak elbeszélései adnak számot. Ezt a formai különbséget azzal lehet indokolni, hogy Lane egy igazi, prűd angol volt a 19. Század elején, aki illemből kerülte az ilyen jellegű témákat.

Bibliográfia

Edward Lane: The Manners and Customs of the Modern Egyiptians, 1963 London

Lila Abu-Lughod: Veiled Sentiments, 1987 Egypt

Evelyn A. Earley: Baladi Women of Cairo, 1993 Egypt

Nayra Atiya: Khul-Khaal, 1987 4th printing Egypt