2013. április 12., péntek

Az orientális tánc története II.



Awalimok

A művelt, csak nőket szórakoztató egyiptomi almék vagy awalimok nagy tiszteletben álltak. Gazdag
Awalim
házakhoz hívták őket. Verseltek perzsa és arab nyelven. Zenéltek, daloltak különböző kívánt témákra. Magukat udon, kanunon (citerához hasonló 78 húros hangszer) kísérték, illetve zenei kíséret mellett gyönyörűen táncoltak. Az 1800-as évek végén elegáns külföldi hölgyek egyiptomi tartózkodásuk alatt gyakran hívták őket otthonukba. Előfordult, hogy énekület férfiak is meghallgatták, de olyankor a művésznőket függöny takarta el a közönségtől. Nagy vagyonnal rendelkeztek.

Ouled Nail


Az awalim társadalommal ellentétben az algériai, tunéziai sivatagban élt Ouled Nail törzs lányainak tánca eredetileg nem csak szellemi, művészi tevékenységgel párosult, hanem a fizető férfiak nemi vágyainak kielégítésével is. A törzs, a sok száz beduin törzs egyikeként az iszlám előtti évezredekből eredő matriarchális viszonyok között élt. Mér i.e. VI. századból vannak róluk feljegyzések, mint különleges fejdísszel rendelkező táncosokról. Érméket,drágaköveket hordtak. 

Ouled Nail
Földben, fában, kőben, szélben lakó isteneik nőneműek voltak. A nők sexualitással kapcsolatos munkavégzése a törzsben dicsőségnek számított, mint Babilonban a templomok papnőinek hasonló tevékenysége. Szokás szerint a lányok 12 éves koruktól, egy idősebb asszony vezetésével Biskra környékéről kiindulva Szahara oázisait járták. A karavánok utasait kiszolgálva a cserébe kapott értékeket félretették családjuknak. Az indulást tudatos felkészítés előzte meg, amelyet pici kortól történő tánctanulás mellett, a szexuális felvilágosítás is kiegészített. Amikor a lányok a családalapításhoz szükséges pénzt megkeresték, visszamentek törzsükhöz, ahol nagy tisztelet övezte őket. Örült a család, ha lánya született, hiszen anyja nyomdokaiba lépve folytathatta törzse hagyományát, amik az iszlám fölött állnak, és a nőknek nagyobb erőt tulajdonítanak és nagyobb hatalamat adnak. Az Ouled Nail lányai nagy ezüst vagy arany fülbevalókat hordtak. Nyakukban gyakran több láncot is viseltek. Legjellegzetesebb ékszerük a hasukig leérő szögletes, kőberakásokkal díszített nyakba való volt. A különleges ékszer a tolvajok elriasztására is alkalmas volt. Színes többrétegű, bő ruházatuk, koronaszerű, díszes fejékük varázslatos külsőt kölcsönöztek nekik. Zenészeik törzsük fiaiból kerültek ki. Bendíren (egykezes,keretes dobon), neyen (nádfuvola) kisérték őket. Etinne Dinet francia festőnek köszönhetően sok művészi kép maradt fönn róluk. A National Gaographic Magazin 1914 januárjában fotósorozattal örökítette meg ezeket a különleges tekintetű nőket. Táncuk jellemzőit a magrebi országok mai táncaiban is megtalálhatjuk. A tánc inkább csoportos mint egyéni. A szólók a csoportból előre lépve egyedül, gyakran párosával történnek. A táncosok hol dobbanásszerűen, hol csoszogó lábmunkájának más-más funkciója van. Az intenzív előre-hátra lépések a földdel, annak szellemeivel való kapcsolatfelvételt szolgálja. A kézmozdulatok az ég és föld közötti kapcsolatot szimbolizálják.
Etinne Dinet

Mutrub


Az imént említett szaharai táncokkal ellentétben a perzsa mutrubok tánca maga volt a lágyság, finomság. A perzsa-táncos kurtizánok előkelő házaknál léptek fel. A tánctudás, zeneértés mellett az almékhoz hasonló, magasfokú általános műveltség jellemezte őket. Mozdulataik légiesek, gyengédek voltak, sok kar és kézfejhasználattal. Fejüket csúsztatták, hajukat lóbálták, tekintetüket aktívan használták. Híresek voltak a finom szőnyegen, virágszirmok között előadott hullámzó mozdulatokból álló talajtáncukról. Perzsiában mindig nagy jelentősége volt a táncnak.

                                                                                                                                     Forrás: Aziza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése